Kijevi Jércemell tört burgonyával.

Hétvégére csibe mellett vett anyu. A suliban pont a Kijevi jércemellet készítettük, így önként jelentkeztem, hogy itthon is megsütöm.

Kijevi jércemell recept.

Hozzávalók:

• csibemell 
• sajt
• vaj
• petrezselyemzöld
• tojás
• só
• őrölt szerecsendió
• liszt és zsemlemorzsa a panírozáshoz

Reszelt sajtot vajjal, sóval, petrezselyem zölddel és a reszelt szerecsendióval össze keverjük. 

A jérce mellett felszúrjuk hogy tölthető legyen. A vajjal összekevert sajtot bele töltjük, a jércemellet kézzel egy henger alakúra formázzuk, majd tálcára rakva hűtőbe tesszük, dermesztjük. Sózzuk, bécsi módon bundázzuk, és bő olajban kisütjük.

A burgonya püréhez a pucolt, kockákra vágott burgonyát sós vízben megfőztem. Most annyira nem pürésítettem, hanem inkább a saját levével és vajjal, egy kis petrezselyemzölddel, a sült hús zsírjából egy kicsivel összetörtem. 
A csibe mell így nem lesz száraz. Finom, zaftos, ahogy a belülről kifelé sülő vaj átjárja. És igen ízletes.

Próbáld ki te is. Jó étvágyat hozzá. 

Churróból képviselő fánk.

Mottó: Okos ember a hibájából is tanul. A buta semmiből sem.

Kalandozás az égetett tészta világában. Ígéretemhez híven, ma megpróbáltam elkészíteni a churrot.

Mivel én még csak tanuló vagyok, (ráadásul szakács, nem is cukrász) anyu felügyeli a munkámat, és ad tanácsot. Az égetett tészta készítése nem tartozik neki sem a kedvencei közé, bár nagyon szeretjük.
A képviselő fánkot - elmondása szerint- minden öt évben szokta elővenni, "hátha most sikerül" jeligére.

De nem adjuk fel. Ami nem sikerül elsőre, majd a másodikra, vagy a harmadikra sikerülni fog.



Szóval a churro is egy égetett tészta, de mint a receptből kiderült, "egyszerű", legalábbis egyszerűnek látszó. És még csak nem is drága, mert nem kell bele tojás.
Churro recept:
Tészta recept a Wikipédiáról:
Hozzávalók:
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1/4 teáskanál só
• 2 csésze liszt
• étolaj
• 2 pohár víz
• cukor (a mártogatáshoz)

Tészta recept az apróséf.hu-ról :
1.5 teáskanál kristálycukor
• 250 ml víz
• 0.5 teáskanál só
• 2 evőkanál étolaj
• 150 g búzaliszt (BL55)

Tészta recept a mindmegette.hu-ról.
Hozzávalók:
• 6 dkg vaj
• 2,5 dl tej
• 4 tojás
• 2 teáskanál kristálycukor
• csipet só
• 16 dkg liszt
• kevés sütőpor

Mivel a 150 g liszt kevésnek tűnt, dupla adagba kezdtünk bele.
Feltettem forrni a vizet, sót, cukrot, olajat. Mivel dupla adag volt, fele olajat tettem bele, fele vajat.

Amikor forrt a víz, lehúztam a tűzről és bele kevertem a lisztet. Addig kevertem, amíg el nem vált az edény falától. Egy kicsit vissza kellett tennem. Majd szép kerek labdává formálódott.

Fel kellett tűrnöm az ingem ujját, mire kikevertem.










Lehet, hogy az volt a baj, hogy hagytuk hűlni, mert kemény lett a tészta, és ugye itt kellene hozzá a tojás, amit mi nem tettünk bele, mert a recept nem írja.

Előkészítettük a fahéjas cukrot, és próbaképpen kisütöttünk egy adag kisebb rudacskákat.

Hát egy kissé haloványak lettek, viszont nagyon finomak.
Itt már éreztem, hogy nagyon nehéz kinyomni a nyomózsákból. Anyu vágta el

A második adag már szebb, aranysárga lett. Mivel anyu a "segédem", meg a fényképészem is, így a sülés folyamatáról nem tudott képet készíteni.

Közben persze kóstolgattuk, hogy elég ízletes-e. A harmadik adagig nem jutottunk el, mert már szét nyomta a nyomózsák oldalát a tészta. Egy gombócot kinyújtottunk hamar, kiszúrtuk kis pogácsa szaggatóval, és kisütöttük.



Anyu, "lesz ami lesz" a maradék tésztához géppel kevert hozzá még két deci tejet, meg három tojást. Így érte el azt az állagot, amilyennek kellett volna lennie.

 Gyorsan bekanalazta egy tepsibe, és láss csodát, sikerült a képviselő fánkja.








A sütést egy narancsos pudinggal kezdtem. Végül is puding porból készítettem, és reszeltem bele jól megmosott narancs héját. Isteni illatok terjengtek a konyhában.
És a pudingból végül is nem a churróba került, mert azt addig kóstolgattuk, míg elkóstolgattuk, hanem a képviselő fánkba.

Hmmm. Így sem volt rossz. Nem adom fel, de azt hiszem, egyenlőre maradok a főzésnél.

Hát ilyen lett az én kalandozásom az égetett tészta világában.

Jó kalandozást, és jó étvágyat kívánok!

Stefánia vagdalt.

Mint szakács tanuló, elég gyors léptekkel haladunk a suliban. Már a húsoknál tartunk. Csapatban dolgozunk, és a mi csapatunkra a Stefánia vagdalt elkészítése jutott. Természetesen, hétvégén otthon szintén elkészítettük, mert elnyerte a tetszésemet. Finom, kiadós, és ráadásul még, ha marad szenyóba is be lehet tenni, jó sok salátával. Amennyiben utazáshoz készítjük, inkább a kolbászos változatot készítsük, mivel a tojás a romlandóbb élelmiszer kategóriába tartozik. 

A Stefánia vagdalt végül is nem más, mint töltött, egyben sütött fasírt hús. Tölthetjük tojással, kolbásszal. Én az utóbbit választottam.

Íme a Stefánia vagdalt  recept öt főre.

Hozzávalók: darált sertéshús: 80 dkg
zsemle:  2 db
étolaj: 100 g (vagy sertés zsír)
vöröshagyma: 40 g
fokhagyma: 1-2 gerezd ízlés szerint (5g)
fűszer paprika: 5 g (nem kell sok bele)
tojás: 4 db + 1 db
só ízlés szerint (15g)
őrölt fekete bors
zsemlemorzsa kb 50 g
zöld fűszerek: petrezselyem zöld, zöldhagyma, kakukkfű.


Először is odateszem a  4 tojást főlni. Ha keményre főtt, hideg vízben áztatom a pucolásig. A hagymát apró kockákra vágom és üvegesre inkább fonnyasztom egy kis margarinon. Vajon kellett volna, de csak margarin volt itthon. Egyébként szeretem, mert finom ízt ad a tölteléknek. A zsemlét beáztatom ha van tejben, de vízbe is jó. Amikor kellőképp megázott, kinyomom, hozzáadom a darált húshoz, rá ütök egy tojást, ráteszem a pirított vöröshagymát, a tört fokhagymát, és az apróra vágott zöld fűszereket, a fűszereket szépen elosztom a tetején. Jól össze dolgozom.
Ezt a finom kis masszát megkóstolom, hogy nem hiányzik-e valami belőle. (Ez egy fontos momentuma, hiszen, az ízeknek össze kell állnia.) Ha valami fűszer még hiányzik, azt pótlom.
A finom fűszeres husikát kiterítem egy morzsával megszórt tálcára (vagy húsos deszkára),  és a szépen megpucolt, leöblített főtt tojásokat ráültetem szépen libasorba. Én ezt a fázist a zsírozott tepsin végeztem el.

Majd egy szép formás hengert készítek belőle. És már el félig el is készült a Stefánia tekercs, vagy vagdalt. Felforrósítottam egy kis kacsa zsírt, (vajat, vagy olajat, vagy zsírt is lehet itt használni), és meglocsoltam vele a vagdaltamat.  Már csak a sütés van vissza.

A konyhában hmmm... nagyon finom illatok terjengtek. A hús sült illata, a különböző fűszerek, a margarin, kacsa zsír. Nagyon vártam már, hogy elkészüljön. A sütés az a sütőtől is függ. Én 180 fokon sütöttem kb fél órát, majd kicsit lejjebb vettem a hőfokot, és szép lassan, locsolgatva össz-vissz egy órán keresztül sütöttem. És végül elkészült az első, önálló Stefánia vagdaltam.
Izgatottan vettem ki a sütőből.

Hagytam kihűlni, majd végre felvágtam. Finom kis szaft buggyant ki belőle.

Ezen a fázisom már minden nyál összefutott a számban. Az íze kellemesen fűszerezett, finom sült ízzel, és a belseje jó szaftosra sikerült.
Anyu közben készítette a köretet, ami majonézes burgonya saláta volt. Hát igen, fehérjében nem szűkölködött ez az ebéd. De azért jól ment egymáshoz.

A pohár a közepében azért van, mert szerette volna, kiborítani a jénai másik felére, és hogy ott maradjon a luk a közepén, és lehet zöld fűszerekkel díszíteni. De nem mertünk megkockáztatni, így csak kiszedtük a poharat és kitálaltam.

Díszítésnek saláta levelet, zöldhagyma szárát, és petrezselyem zöldet használtam.
Majonézes burgonya saláta receptjét itt találod meg>>
Jó étvágyat.